Az alábbi interjú az 1970-es évek közepén készült Selye Jánossal, azzal a tudóssal, aki a modern orvostudományba bevezette a stressz fogalmát. A 20. században őt tartottak a vezető szaktekintélynek a stressznek az emberi egészségre gyakorolt hatása terén.
Dr. Selye érdeklődése a Transzcendentális Meditáció mint stresszkezelő technika iránt az 1970-es években kezdődött. Ez történt azután, hogy több beszélgetést folytatott Maharishi Mahesh Yogival.
Interjúrészletek Robert Oates „Celebrating the Dawn” című könyvéből:
Nagy szerencsém volt, hogy egyik nemzetközi szimpóziumán majdnem egy teljes napot tölthettem Maharishi Mahesh Yogival. Azóta úgy érzem, hogy rendkívül gyümölcsöző lenne részletes kutatásokat végezni azzal kapcsolatban, hogy a Transzcendentális Meditáció milyen hatással van a stresszre az emberi szervezetben.
A kutatások már rávilágítottak arra, hogy a Transzcendentális Meditáció fiziológiai hatásai pontosan ellenkezői azoknak, amelyeket a modern orvostudomány leír, amikor a testnek a stresszek kihívásaival való megküzdését jellemzi.
Azt mondja, hogy a Transzcendentális Meditáció hatásai pontosan fordítottjai azoknak, amelyek a stressz nyomán fellépnek. Ez alatt azt érti, hogy ezek a hatások azokkal ellenkeznek, amikor a testet igénybevétel éri?
Igen, a kutatások ezt mutatják az anyagcsere, a légzés, a bőrellenállás, a vérlaktát-szintje, az agyhullámok, valamint a szív- és érrendszer vonatkozásában. Ugyanígy, a Transzcendentális Meditációnak a testi zavarokra gyakorolt gyógyító hatásai a a stressz, illetve a stresszel való megküzdés (adaptáció) nyomán létrejövő problémák esetén a legnyilvánvalóbbak. Különösképpen az olyan megbetegedéseknél, amelyek a mindennapi élet stresszeire adott helytelen válaszok nyomán alakulnak ki. Ilyenek pl. a mentális, a szív- és érrendszeri, a gasztrointesztinális, valamint a hiperszenzitív zavarok.
Maharishi kijelentette, hogy ha valaki folyamatosan gyakorolja a meditációt, akkor a szervezete fokozatosan feloldja a stresszeket. Így végső soron lehetővé válik, hogy egy teljesen stressz nélküli életet éljen.
Ez a kijelentés a stressz fogalmának egy eltérő meghatározásán alapszik. Úgy gondolom, hogy bár ez az interjú a laikusok számára szól, mégis tartanunk kell magunkat a tudományos pontossághoz. Ha a stressz orvosi definícióját használjuk, akkor sem a Transzcendentális Meditáció, sem más módszer vagy orvosság célja nem lehet az, hogy az összes stresszt felszámolja.
Miért nem?
Mert egy adott stressz szint nélkül most még beszélgetni sem volnánk képesek!
Stresszre van szükség ahhoz, hogy beszélgessünk?
A stressz definíciója egy meghatározott kihívásra adott reakció. Még alvás vagy a műtétek során történő altatás közben is ér minket valamennyi stressz, mivel a testünk bizonyos részei használatban vannak. Például a szívünk ver, folyamatosan lélegzünk.
Egyszerűen fogalmazva: a Maharishi által adott definíció a stressz negatív oldalát emeli ki, míg az orvosi meghatározás szerint a stressz jelölhet negatív vagy pozitív dolgot is.
Igen. Amikor ezt a fogalmat megalkottam, nem gondoltam erre a különbségre, egyszerűen elneveztem stressznek. Ám később gyakran összekavarodtak a fogalmak. A köznyelv szinonim értelemben használja a stressz és a distressz fogalmát, noha ezek egyáltalán nem jelentik ugyanazt. A fájdalom, a bánat, az idegesség vagy a szenvedés stressze, a rossz stressz az, amit distressznek nevezünk. Ám ott van az alkotás stressze, annak a stressze, hogy önmagunkat gyógyító módon kezeljük a dolgokat. Ezt nem akarhatjuk felszámolni! Tehát létezik jó stressz (szaknyelven “eustressz”), valamint rossz stressz (distressz), ám a bármilyen igénybevételre adott reakciót általánosan stressznek nevezzük. Stressz mindig van, az egyetlen dolog, amire ügyelnünk kell, hogy önmagunk és mások számára hasznossá tegyük.
Akkor e fogalmakat használva miként határozná meg a Transzcendentális Meditáció hasznát?
Olyan módszerként utalnék rá, amely ellazítja az ember központi idegrendszerét, és az így könnyebben él együtt a stresszekkel, nem szenved annyit a stressztől, és nem veszíti el annak összes hasznos, ösztönző hatását. A Transzcendentális Meditáció mindenfajta tevékenységre felkészíti az idegrendszert. Végső soron ugyanis az idegrendszernek van a legfőbb szerepe abban, hogy kellemes vagy kellemetlen stresszt élünk át, hogy elégedettek vagyunk vagy elégedetlenek. És úgy gondolom, ha képesek vagyunk oly módon hatást gyakorolni az idegrendszerre a Transzcendentális Meditáción keresztül, hogy az valóban lenyugodjon, valóban a legjobbat nyújtsa abban, hogy nem ad specifikus választ semmilyen igénybevételre, akkor az egy ideális megoldás.
Selye János (Hans Hugo Bruno Selye, 1907-1982) osztrák-magyar származású kanadai orvos és vegyész, akit sokszor neveznek a “stresszkutatás atyjának”. Már 1926-ban, másodéves orvostanhallgatóként elkezdett dolgozni később híressé vált stressz-elméletén. Ez azt írja le, hogy az emberek miként képesek megbirkózni a sérülések és az intenzív élmények okozta terhekkel. Egész életén át folytatott kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a stressz minden betegség kifejlődésében szerepet játszik. Ha valaki nem képes megbirkózni a stresszekkel, az alkalmazkodási betegségekhez vezethet, mint amilyenek a fekélyek, a magas vérnyomás és számos egyéb probléma, amelyet a stressz okoz vagy súlyosbít.
Selye János három doktorátussal rendelkezett (MD, PhD és DSc), és 43 alkalommal választották díszdoktorrá. 39 könyvet írt, és több mint 1700 szakcikket publikált a stresszről, valamint a vele összefüggő problémákról. Tíz alkalommal jelölték a Nobel-díjra.
